A kézművesség gyerekkorom óta jelen van az életemben. 6-7 éves koromban megtanultam a kötés és horgolás alapjait és a néhány öltésfajtát. Ettől kezdve mindig alkottam valamit. Felsőtagozatban megtanultam varrni a nagymamámtól örökölt lábbalhajtós Singer varrógépen. Gyöngyöt fűzni és nemezelni a gyermekeimmel otthon töltött évek alatt tanultam meg mesterektől ellesett mozdulatok, és könyvek útmutatásai alapján. A Népi Mesterségek és Művészetek Szakközépiskolájában szereztem népi szőnyegszövő végzettséget, és szakoktatói szakképesítést. A szövés mellett azonban tovább folytattam az anyagokkal, technikákkal való kísérletezést, és igyekeztem minél több mesterség alapjait elsajátítani. Erre azért is szükség volt, mert feladatommá vált, hogy minél több gyereket és felnőttet megtanítsak különböző kézműves technikák alapjaira.

30 éve szervezek táborokat, melyek programjaiban kiemelt szerepet kap a kézművesség. Foglakozásvezetőként több mint 20 éve tartok játszóházakat, rendhagyó órákat gyerekek számára, ahol játékos formában ismerkedhetnek meg különböző mesterségek alapjaival. A kezdetek óta dolgozom minden évben a Savaria Karnevál kézműves udvarában. Az elmúlt 20 évben folyamatosan vezettem kézműves szakköröket felnőtteknek. Ezeknek a foglakozásoknak is az volt a célja, hogy minél több anyagot és technikát kipróbáljunk, megtanuljunk olyan alapfolyamatokat, amelyek alapján otthon, önállóan is lehet tárgyakat létrehozni. Olyanok ezek az alkalmak, mint a régi fonók: a közös munka, az alkotás öröme és a nagy beszélgetések adnak plusz energiát a résztvevőknek.
Szövünk, fonunk, nemezelünk ezeken a foglakozásokon, fűzünk gyöngyöt, batikolunk, belekóstolunk a bőrművesség, papírkészítés, bábkészítés, kosárfonás rejtelmeibe is. Mindig vannak kedvenc anyagok, amelyekhez vissza-visszatérünk. Az utóbbi időben peddignáddal kísérletezünk. Ez a rattan pálma rostjaiból előállított anyag kiválóan alkalmas a kosárfonás alapjainak elsajátítására, használati tárgyak előállítására.

Számomra létkérdés, hogy időről időre alkossak valamit. Csodaként élem meg, ahogy a gyapjúból kalap születik, vagy szálak keresztezésével szőnyeget tudok létrehozni. Szeretettel viselem és használom a magam készítette tárgyakat. Olyan ez, mint a vers, magamhoz vezet, élni segít.