A festés egészen gyerekkoromtól fogva az életem szerves része, ehhez jó alapot adtak a művészeti iskolák, ahol a rajzot és az ecsetkezelést magas
szinten tanították. Gimnázium után Herenden végeztem és dolgoztam porcelánfestőként.
A bútorfestés iránt 2000-ben kezdtem el komolyabban érdeklődni, Bakonynánára már azzal az elhatározással költöztem, hogy festett bútorokat fogok készíteni. A kezdeti lépéseknél sokat segítettek a múzeumok munkatársai, a formák, minták tanulmányozásai, és a néprajzi kutatások. Egy-egy tájegység mintakincsét mesterektől tanultam nyári táborok alkalmával.
2004 óta rendszeresen zsűriztetem a munkáimat, kiállításokon veszek részt az alkotásaimmal. 2009-ben megkaptam a Népi Iparművész címet.
A bútorfestés mellett még népi üvegképeket, üvegikonokat is festek, így a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum felkérésére festettem például Szent László- és Szent István-üvegképet. Ezek érdekessége, hogy az üveg hátlapjára kell festeni fordított sorrendben, ami különlegessé teszi a technikát. Tudásomat szeretem továbbadni, így szívesen tartok táborokat, foglalkozásokat, ahol a részvevők megismerkedhetnek a bútorfestéssel.
A népi mintakincs gazdag világa sok felfedezést és csodát kínál még számomra. Bakonynánai műhelyem nyitott a látogatók számára.