Kézműves tárgyalkotással eleinte csak családi körben foglalkoztam, nagymamámmal díszítettem az első hímes tojásokat a locsolóknak. Később meghívást kaptam Zalaegerszegre a Határontúli Magyar Pedagógusok Nyári Táborába, ahol Bércziné Szendrő Csilla hatására mélyebben is foglalkozni kezdtem a tojásdíszítéssel. Gyűjtést végeztem az Ipoly menti falvakban, így ismerkedtem meg Sinkáné Marcinek Erzsébettel, akitől sokat tanultam. A tojásdíszítésben a mi vidékünkre jellemző viaszos-batik technikát alkalmazom. Munkahelyemen rendszeresen tartok kézműves szakkört diákjaimnak. 2003-ban létrehoztuk Füleken a Motolla Kézműves Baráti Kört. 2004-ben csatlakoztunk a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületéhez, így további lehetőségek nyíltak meg számunkra. 2006-ban életre hívtuk a „Palóc húsvét a füleki várban” nevű rendezvényt, mely azóta is közkedvelt régiónkban. Elsősorban a fiatalabb generációnak szeretnénk átadni a megszerzett tudásunkat, táborok, falunapok, fesztiválok és játszóházak alkalmával. Több közös kiállításunk volt, akkreditált képzéseket is tartottunk. 2017-ben alapító tagja lettem a Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetségnek. 2018-ban elnyertem a Szlovák Művészeti Alap pályázati ösztöndíját, melynek keretében összegyűjtöttem a felvidéki régiók tojásmintáit magyar, szlovák és ruszin vidékről, ezeket feldolgoztam. Kiállítás is nyílt belőle a füleki Honismereti Múzeumban és a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria épületében.

„Őrizzük emlékeinket
Gyűjtsük össze töredékeinket,
Nehogy végleg elvesszenek,
S ez által is üresebb legyen a múlt,
Szegényebb a jelen
Kétesebb a jövő.”

(Ipolyi Arnold)