Már a szüleimtől sok kézműves fortélyt ellestem. Gyerekkoromban is igyekeztem a játékaimat magam készíteni. Varrogattam, hímeztem, makraméztam, 18 éven keresztül szőnyeget szőttem. Szalmafonással 1991 óta foglalkozom. Autodidakta módon tanulgattam az első évben, később már táborokban képeztem magam. 1995-ben kerültem Békéscsabára, ettől kezdve lettem ott egyesületi tag is, és a munkáimat is ott zsűriztetem. A csuhéval is ebben az időben kezdtem el dolgozni, és ugyancsak megszerettem. Így mindkét anyaggal dolgozom és zsűriztetem a munkáim. Ennek eredményeként lettem előbb szalmafonó, majd csuhéfonó Népi Iparművész. Nagyon kedvelem a tárgykészítést mindkét anyagból, és oktatni is nagyon szeretek, mivel sok év tapasztalattal, igen sok elméleti és gyakorlati ismerettel rendelkezem. Nagyon örültem, hogy több alkalommal külföldön is taníthattam a szakma mesterfogásait. Japánba, Törökországba, Angliába, Kirgizisztánba, New Yorkba is eljutottam a munkáimmal, és még a szomszédos országokat nem is említettem. A szakmai sikereimet szorgos, kitartó munkáimmal és egyedi alkotásaimmal értem el. Nagy kihívás volt számomra A szalmabábok lázadása című filmhez a 170 cm-es bábok megtervezése, elkészítése. Vagy éppen a hálószobabútor végeinek befonása csuhéval, és az éjjeliszekrény betétje. A nemzetközi táborokban is sokat tanítottam, és sokat tanultam. Erdélyben elsajátítottam a gépi szalmakalap-varrást. Azóta varrom a hagyományos és divatos szalmakalapokat. Oktatótársaimmal könyvet írtunk, amely a népi játszóházi oktatáshoz nyújt segítséget. Idehaza nyitott műhelyemben állandó kiállítással várom a látogatókat nagy szeretettel. Célom a hagyomány továbbadása, a kézművesség megismertetése, megszerettetése. Az alkotás igazi örömöt és belső nyugalmat áraszt. Múltunkat ismerve, tisztelve a jövőnk csak szebb és gazdagabb lehet.